Hírek





2018. január 29. 10:57
0

Magyar származású az új erős ember

A külföldi média csak most csodálkozik rá, Izraelben azonban régóta jól ismerik Jair Lapidot, a keddi választásokon második helyre befutott Jes Atíd (Itt a jövő) párt vezetőjét és alapítóját. A 49 éves Lapid egy éve még az egyik legismertebb televíziós újságíró volt az országban, 2012 januárjában viszont bejelentette, hogy otthagyja a képernyőt, hogy a sokat szenvedett középosztály érdekeit képviselje az idei választásokon. Ez a vártnál sokkal jobban sikerült neki, igaz ehhez az is kellett, hogy a kampány során a kényes témákat gondosan kerülte.

A választások előtt megjelent utolsó felmérések még 12 helyet jósoltak Lapid pártjának, ám általános meglepetésre végül 19-et sikerült megszereznie a Knesszet 120 helyéből. A legelső elemzések szerint Lapid ügyesen szólította meg a bizonytalan szavazók többségét, eredményével pedig a Jes Atíd a második legnagyobb párt lett Izraelben. Bár a következő kormány összetételét jelenleg rengeteg bizonytalanság övezi, az biztos, hogy Lapid egy év alatt megkerülhetetlen szereplője lett az izraeli politikának.

 

Magyar gyökerek, rezsicsökkentés

Lapid maga amúgy a középosztály felső részéből érkezett. Apja a vajdasági magyar származású Tomi Lapid, az ország egykori igazságügyi minisztere és miniszterelnök-helyettese, akit gyermekként előbb a budapesti gettóba telepítettek, majd családjával a háború után, 1948-ben Izraelben költöztek. Anyja pedig az ismert regényíró, Sulamit Lapid. Jair Lapid elbeszélése alapján apja halálos ágyán 2008-ban két dolgot hagyott rá: a családot és az országot.

Apja maga is újságíróként kezdte karrierjét, elsőként épp az Izraelben újraalapított cionista magyar lapnál, az Új Keletnél helyezkedett el. Rádióműsoráért később több díjat kapott, idővel pedig az ország műsorszolgáltató hatóságának elnöke lett. A kilencvenes években közben fokozatosan nyitott a belpolitika is felé, a Saron vezette Sinuj pártban töltött be egyre fontosabb szerepeket.

Fia, Jair sem idegenkedett a politikai témáktól, már újságíróként is előszeretettel foglalkozott a középosztály problémáival. A legolvasottabb hetilap, a Jediót Ahronót hétvégi mellékletébe írt publicisztikái is rendszeresen e téma körül forogtak, a politikusi karrierjét bejelentő írása pedig egyszerűen a „Hol a pénz?” címmel jelent meg. Ez a kérdés később a kampányában is gyakran visszatért. Lapid az ország fő problémájának azt látta, hogy a termelő szektor agyon van adóztatva, és miközben gyakorlatilag a hátukon cipelik az országot, fogalmuk sincs róla, hova tűnik az általuk befizetett pénz.

Lapid ezekkel az üzenetekkel biztosan számíthatott annak a több százezer izraelinek a támogatására, akik közül sokan utcára is vonultak 2011 nyarán, hogy a megélhetési költségek és a lakásárak emelkedése ellen tüntessenek. Kampányígéretei is e körül forogtak: egyenlő közteherviselés, lakás a fiataloknak, csökkenő rezsiárak, jobb oktatás, az adóterhek állandó emelésének megszüntetése, kisvállalkozók segítése és a kötelező hadkötelezettség kiterjesztése a vallásos ortodox fiatalokra is, akik eddig mentességet élveztek. Ezekkel az üzenetekkel pedig nem volt nehéz megszólítani a választókat Izraelben. Kampányszlogenje végül annyi lett: „Azért jöttünk, hogy megváltoztassuk a dolgokat”.

Elnök 2020-ig

Pedig a pártalakítás kezdetén, 2012 januárjában még sok kritika érte. A Haaertz áttekintése szerintbírálták azért is, mert a párt alapszabálya meglehetősen nagy hatalmat biztosít a számára, például 2020-ig egész biztosan ő marad a párt vezetője. Másrészt kapott kritikákat a párthoz elsőként csatlakozók miatt is, például az ismerten dúsgazdag bankárról, Jákob Perryről nehéz volt elhinni, hogy érdemben fogja képviselni a középosztály érdekeit.

Később azonban Lapid ügyesen igazolt újabb szereplőket. És míg apja politikusként a szekuláris irány képviselője volt, a Jes Atídnek tagja lett például Saj Piron, egy mérsékelt cionista vallási vezető és az amerikai születésű ultra-ortodox rabbi, Dov Lipman is, aki sokat tett az izraeli társadalomban felmerülő feszültségek enyhítéséért. Emellett Lapid pártjában kötött ki Jeruzsálem egykori rendőrfőnöke, Mickey Levi és Jákov Perry, az ország belbiztonságának egykori vezetője is.

A legkisebb ellenállást keresi

Lapid kényesen kerülte az állásfoglalást a világ közvéleményét Izrael kapcsán leginkább foglalkoztató kérdésekben, a legkényelmetlenebb témák, mint a telepek bővítése vagy Iránnal kapcsolatos viszony, elvétve kerültek elő kampányában. Centrista pozíciójának megfelelően a palesztinok kapcsán egyértelműen a tárgyalások híve, ugyanakkor a ciszjordániai telepeknek szerinte is izraeli felügyelet alatt kell maradniuk, Jeruzsálem felosztását pedig nem tartja elfogadhatónak.

Interjúiban persze elkerülhetetlenül előjött Irán kérdése. Ezekből kiderül, hogy Lapid nem híve a katonai beavatkozásnak, legalábbis még biztosan nem. Szerinte Netanjahu hibát követett el, amikor katonai akciókkal fenyegette meg Iránt, és nem a szankciók fokozására koncentrált. Ráadásul a támadás szerinte csak felhatalmazást adna Iránnak, hogy fegyverkezzen ellenük. Arra a kérdésre, hogy nem tartja-e gondnak, hogy azt a Netanjahut kritizálja, akinek kormányában később akár miniszter is lehet, annyit válaszolt: “Miféle politikus lennék, ha csendben maradnék, amikor olyan dolgokat látok, amik zavarnak.”

Ugyanakkor nem véletlen, hogy kritikusai éppen azzal vádolják, hogy Lapid kampánya során nem tett mást, csak beemelte abba a városi választok igényeit, mindig a legkisebb ellenállást jelentő utakat keresve. A Haaertz egy kritikusabb hangvételű elemzésében pedig a tapasztalatlanságát róják fel neki. Miközben elismerik, hogy Lapid a modern, interneten szerveződő politika alakja, felvetik, hogy minden politikusi tapasztalata hangzatos publicisztikák megírására korlátozódik. Pedig elképzelhető, egy hónap múlva felelős pozícióban fog olyan hírszerzési jelentéseket és védelmi anyagokat vizsgálni, melyek létezéséről eddig még csak nem is tudott.

Lapid maga sem képzeli magát miniszterelnökként, annak ellenére sem, hogy most sokan annak szánják. Ugyanakkor azt többször kijelentette, hogy a kormánykoalícióban szívesen részt venne. Ehhez azonban garanciákat vár a kampányígéreteinek teljesítésére. Erre pedig jó esélye van, hiszen minden izraeli elemzés kitér arra, hogy amennyiben Netanjahu kihagyná őt az új kormányból, végleg elszigetelné magát a szélsőjobboldalon.

Lapid amúgy nős, három gyermek apja, szabadidejében pedig amatőr bokszoló és karatézik is. Alighanem ott szerzett szemléletére is szüksége lesz a következő időszak kormányalakító tárgyalásain.

forrás: index.hu

Vissza a hírekhez >>

Nincsenek megjegyzések ebben a cikkben.

Hozzászólok


Ajánlott oldalak